Megújulás

13.Fejezet

Másként látom a világot

Egyre kevesebb időm adódik meg arra, hogy gép közelben legyek.
Többet kell tanulni a vizsga miatt.Meg az osztálytársaim is balfaszok.
Alig várom hogy elmennyek ebből a szarfészekből.
Egyik nap, elhívtam a ,,legjobb barátom" (Azért raktam idéző jelbe, mert egyre többet veszekszünk, és hogy mondjam...egy p*cs. De azért megvagyunk.) Levit, hogy sétáljunk egyet a Kása erdőben.
Egy probléma volt.Mire elindultunk beesteledett, de úgy voltunk vele, hogyha már itt vagyunk akkor bemegyünk, csak nem az erdőrészen keresztül, hanem a síneken, arra pedig az úton tudunk rámenni.
Nem volt annyira meleg, de hideg se.Mentünk az erdő mellett és egy csatorna között, és féltünk.
Féltünk attól hogy lelőnek minket a vadászok, vagy nekünk támad egy csöves.
Egyre gyorsabban tekertünk.Párszor megijedtünk, mikor egy holló szált fel a csatorna aljzatából, vagy mikor egy őz ugrott elébünk.
Kiértünk egy betonútra, kb 15 perc biciklizés után, és valami villogó fényt láttam magam előtt, de nem tudtam hogy mi az ami ilyen erős fénnyel rendelkezik.
Közelebb mentünk és kiderült, hogy a vonat jelző lámpája volt, ami fehéren világított.
Vártunk egy kicsit hogy senki se lásson meg minket, nehogy hívják a rendőröket mert azt hitték hogy két öngyilkosságra készülődö ember van itt.
A biciklinket nem tudtuk lezárni sehova, ezért magunkal vittük.Elindultunk a síneken.
Kutyák ugatását hallom, meghallották a kövek súrlódását a lábunk alatt.
Ekkor egy ember kiáltotta:
-Ki van ott!?
De ezt csak Levi hallotta.Először nem hittem neki de végül már kezdtem elhinni.
Nagyon nehéz tolni a köveken a biciklit, ezért párszor felvettem hogy gyorsabban haladjak.
Levi kicsivel lentebb ment, de féltem hogy le fog esni mivel nagyon meredek volt a sín.
Nagyba megyek előre mikor mondja......Jön a vonat.

Az adrenalin szintem fullra felment és azt gondoltam magamban, hogy most meghalunk.
Ordítottam hogy jöjjön fel különben le fog esni, és fusson ahogy csak tud, és vegye fel a bicaját.
Énis felvettem de ő csak alól tolta, közben mondtam hogy haladjon mert meghalunk.
Láttam magam előtt a vonat szempárjait, és arra gondoltam, hogy eddig meg akartam halni.
Itt az esély rá, miért ne tenném meg?
Ettől a gondolattól lassabra vettem az iramot.Láttam ahogy Levi küzködik a biciklijével, és azt gondoltam, tényleg meghalunk.
Viszont, mielőtt eljöttünk, az a személy, akivel külföldön ismerkedtem össze, rámírt..hogy hiányzom neki és hogy este beszéljünk.
Ezért azt gondoltam hogy van még dolgom az életben.Hú de nagy mitováció.
Már Levi is gyorsan futott, ezért énis felkaptam az iramot, és kiértünk az útra.
Majd láttuk elmenni az egy vagonos vonatot, amiben nem ült senki.
Illetve..mintha egy gyerek lett volna bent.Nemtudom.
Mikor idejöttünk, a tanyáról egy kisgyerek jött ki az útra, de ezt csak én láttam.Nagyon ijesztő volt.
Szóval, hazamentünk és...

Folytatjuk...