Más vagyok

14.Fejezet

Meg akarok változni

Rendeltünk pizzát, majd fifáztunk és néztünk Family Guyt egy kis üdítő mellett.
Kurv@ gyorsan elaludtunk aztán, hisz fáradtak voltunk.
Másnap, miután elment, este rám írt Viktoria a volt barátnőm, hogy skypeoljunk.
Nagyon izgultam az egész miatt, hogy több hónap után most csak így skypeolunk.
Már azzal kezdődött, hogy azt mondta ,,Hiányzol".
Jót beszélgettünk, mint két szerelmes.
Jó volt őt újra látni.Azt a szenvedéllyel teli mosolyát, a hangját, mindenét.
Később megkérdeztem tőle hogy, alszik e velem.
Nem értette hogy hogyan?
Elmagyaráztam neki, hogy nem kapcsoljuk ki a gépet és így együtt alszunk.
Belement, betakaróztunk, és néztük egymást egy ideig.
Ő lecsukta a szemét, én még néztem őt.

Megszakadt a kapcsolat.De hirtelen visszajött, így csak a hangját hallottam már, az arcát nem.
Bedugtam a fülhallgatómat hogy úgy érezzem, mint ha közvetlenül mellettem szuszogna.
Kuncogtam egy kicsit, mikor horkantott egyet, de nagyon aranyos volt és boldog voltam.
Másnap reggel már nem voltunk hívásban.
Kérdeztem tőle hogy miért, de ő sem tudja.Lecsukott laptoppal ébredt fel.

Teltek az unalmas hetek, egyre többet gondoltam Viktoriára, és egyre inkább elhanyagoltam Seot.
Már 2 hete nem beszéltem vele.Valamiért úgy érzem hogy nem vagyok neki fontos, ezért ráhagyom az egészet.
Elmentem egyet futni az egyik pénteken, mikor rám írt Viktoria.
De ez már nem ugyanaz a beszélgetés volt, mint 1 héttel ezelőtt.

Később Seo is rám írt.És megbeszéltük ezt az egészet, hogy ki miért nem írt.
Azt hitte haragszom rá, én meg azt hittem hogy ő leszar magasról.
Ma találkoztunk, elmentünk a Kása erdőbe, de most biztonságos úton, be az erdőbe.
Leültünk a sínekre, megmutattam neki a bunkert ami a sín alatt van, én elszívtam egy cigit, adtam neki is egy slukkot, majd ittunk egy kis energia italt.

Megláttam hogy jön egy vonat.Seo ült a sínen, én kezdtem aggódni hogy miért nem kel fel.
Mondtam hogy haladjon mert elüti, szóval felállt és dudált egyet a vonat.
Szerintem azt hihette a vonat sofőr hogy öngyilkosok akarunk lenni vagy nemtudom.
Beszélgettünk a múltról, és sok mindenről még.
Kifele menet már sötőt volt.Seo félt, mert valami megy mellettünk a bokorban.
Átkaroltam és így mentünk tovább.Nem szeretem amikor Seo fél, ezért megvédem mindentől, bármi legyen az.
De gondolom csak egy róka vagy egy nyuszi volt.Esetleg egy őz.
Haza kísértem, és terveztük a nyarunkat hogy mit fogunk csinálni.
Elmennénk a helyünkre és filmet néznénk vagy olvasnánk.
Nagyon jó lenne.
Elköszöntünk egymástól és hazajöttem.

Meg akarok változni.Nem akarok bunkó ember lenni, mostanában sok lánnyal bunkó vagyok mert mindig csalódtam bennük.
Egyszerűen csak normális ember akarok lenni!!!

Folytatjuk...

Megújulás

13.Fejezet

Másként látom a világot

Egyre kevesebb időm adódik meg arra, hogy gép közelben legyek.
Többet kell tanulni a vizsga miatt.Meg az osztálytársaim is balfaszok.
Alig várom hogy elmennyek ebből a szarfészekből.
Egyik nap, elhívtam a ,,legjobb barátom" (Azért raktam idéző jelbe, mert egyre többet veszekszünk, és hogy mondjam...egy p*cs. De azért megvagyunk.) Levit, hogy sétáljunk egyet a Kása erdőben.
Egy probléma volt.Mire elindultunk beesteledett, de úgy voltunk vele, hogyha már itt vagyunk akkor bemegyünk, csak nem az erdőrészen keresztül, hanem a síneken, arra pedig az úton tudunk rámenni.
Nem volt annyira meleg, de hideg se.Mentünk az erdő mellett és egy csatorna között, és féltünk.
Féltünk attól hogy lelőnek minket a vadászok, vagy nekünk támad egy csöves.
Egyre gyorsabban tekertünk.Párszor megijedtünk, mikor egy holló szált fel a csatorna aljzatából, vagy mikor egy őz ugrott elébünk.
Kiértünk egy betonútra, kb 15 perc biciklizés után, és valami villogó fényt láttam magam előtt, de nem tudtam hogy mi az ami ilyen erős fénnyel rendelkezik.
Közelebb mentünk és kiderült, hogy a vonat jelző lámpája volt, ami fehéren világított.
Vártunk egy kicsit hogy senki se lásson meg minket, nehogy hívják a rendőröket mert azt hitték hogy két öngyilkosságra készülődö ember van itt.
A biciklinket nem tudtuk lezárni sehova, ezért magunkal vittük.Elindultunk a síneken.
Kutyák ugatását hallom, meghallották a kövek súrlódását a lábunk alatt.
Ekkor egy ember kiáltotta:
-Ki van ott!?
De ezt csak Levi hallotta.Először nem hittem neki de végül már kezdtem elhinni.
Nagyon nehéz tolni a köveken a biciklit, ezért párszor felvettem hogy gyorsabban haladjak.
Levi kicsivel lentebb ment, de féltem hogy le fog esni mivel nagyon meredek volt a sín.
Nagyba megyek előre mikor mondja......Jön a vonat.

Az adrenalin szintem fullra felment és azt gondoltam magamban, hogy most meghalunk.
Ordítottam hogy jöjjön fel különben le fog esni, és fusson ahogy csak tud, és vegye fel a bicaját.
Énis felvettem de ő csak alól tolta, közben mondtam hogy haladjon mert meghalunk.
Láttam magam előtt a vonat szempárjait, és arra gondoltam, hogy eddig meg akartam halni.
Itt az esély rá, miért ne tenném meg?
Ettől a gondolattól lassabra vettem az iramot.Láttam ahogy Levi küzködik a biciklijével, és azt gondoltam, tényleg meghalunk.
Viszont, mielőtt eljöttünk, az a személy, akivel külföldön ismerkedtem össze, rámírt..hogy hiányzom neki és hogy este beszéljünk.
Ezért azt gondoltam hogy van még dolgom az életben.Hú de nagy mitováció.
Már Levi is gyorsan futott, ezért énis felkaptam az iramot, és kiértünk az útra.
Majd láttuk elmenni az egy vagonos vonatot, amiben nem ült senki.
Illetve..mintha egy gyerek lett volna bent.Nemtudom.
Mikor idejöttünk, a tanyáról egy kisgyerek jött ki az útra, de ezt csak én láttam.Nagyon ijesztő volt.
Szóval, hazamentünk és...

Folytatjuk...