11.Fejezet
Út a halálba
Péntek van.Legjobb haverommal Ronnal jövök haza busszal,mivel úszni voltunk.Azt beszéltük hogy durva lenne ha arra érnék haza, hogy dédmamám meghalna.
Hazafele sétálok amikor látom anyukám és mamám a kocsiban.
Megállnak és felvesznek.
-Dédmamánál voltatok?Hogy van?
-...Meghalt.
Meg se lepődtem.Elfogott a harag és a gyűlölet a világ felé.Igazam volt.Meg tudom jósolni a jövőt.
Ron átjön hozzám és megbeszéltük ezt a dolgot.Nagyon fura.
Megmondtam hogy nem akarok temetésre menni.Miért kell mindenkinek meghalnia???
Havonta meghal pár rokonom!Ezt nem bírom!
Megvagyok átkozva vagy mi a f@sz?
Iskolában nem szóltam senkihez.Olyan volt mint amikor a tatám meghalt.
Gyász szalag volt a mellkasomnál.
Kibírtam hogy nem sírok.Pedig jól esett volna.De valamiért nem.
Helyette este rohamaim voltak.Hapardálás,sírógörcs.
Megőrülök.
Szenvedtem a temetés napjáig.Írtam dédmamámnak egy levelet amin naggyából ez állt:
"Kedves Dédmama!
Nagyon sok mindenen keresztül mentél.Jó volt és rossz is.
A te kiskorodról az iskolában tanulunk, mikor átélted a világháborút, a forradalmat és még sok mindent.
Dédmamaként te voltál a legöregebb ember a családban.
Örömmel vetted a lányod,unokád,dédunokád és ük unokád születését.
Fájó szívvel, de azt gondolom, hogy szép kort megéltél, és jó életed volt.
Istenben hittel,mikor találtál anyukád temetésén egy medált, elraktad és máig ott volt veled az ima asztalnál. (((EGYÉB)))
Mikor a kórházban feküdtél, azzal bíztattalak, hogy látni fogod a most nyáron megszülető 2.ükunokád.De nem fogod meglátni sajnos.
Elhunytál.Fájó szívvel emlékszünk rád.Mindörökké a szívünkben élsz!Szeretünk!"
Mikor mamám és még egy ember ezt olvasta, nagy sírásba kezdtek és átöleltek.
Könnyezni tudtam.Sírásomat visszatartottam.
A temetésen vagyunk.Eldöntöttem hogy megnézem dédmamám holttestét.
Lehet hogy nem kellett volna.
Az arca be volt lapulva,kerek és puffadt volt.Elkezdődött a bomlás.És teli volt vízzel szegénynek a teste.
Szörnyű látvány volt.De oda raktam a levelet és egy utolsó pillantást vetettem rá.
A pap beszél.Ez volt az a pillanat amikor majdnem elsírtam magam.
Nehéz fizikai munkát végzett és sok betegségben szenvedett egészen idáig.
A sírba rakták és eltemették.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sokszor sírok még dédmamám után.
Az életem romokban.A szomszédunk meghalt.Megint.EZT NEM HISZEM EL!!!
Már egy ideje nem látta senki.Valószínűleg leitta magát és kihűlt.
Előttem vitte el a halottas kocsi.Szörnyű.
Borzalmas ez a világ.
Karácsony van.Egy kazetta lejátszót adok a szüleimnek.A Szilveszter is mindjárt itt van.
Seoval leszek a Hooligans koncerten.Jó lesz.
1927.12.23 - 2015.12.23 ......Boldog születésnapod Dédmama(Üknagymama)!!!!!!!!!!!! :'(
Folytatjuk...
