2015. december 23., szerda

Kilépés az életből

11.Fejezet

Út a halálba

Péntek van.Legjobb haverommal Ronnal jövök haza busszal,mivel úszni voltunk.
Azt beszéltük hogy durva lenne ha arra érnék haza, hogy dédmamám meghalna.
Hazafele sétálok amikor látom anyukám és mamám a kocsiban.
Megállnak és felvesznek.
-Dédmamánál voltatok?Hogy van?
-...Meghalt.

Meg se lepődtem.Elfogott a harag és a gyűlölet a világ felé.Igazam volt.Meg tudom jósolni a jövőt.
Ron átjön hozzám és megbeszéltük ezt a dolgot.Nagyon fura.
Megmondtam hogy nem akarok temetésre menni.Miért kell mindenkinek meghalnia???
Havonta meghal pár rokonom!Ezt nem bírom!
Megvagyok átkozva vagy mi a f@sz?

Iskolában nem szóltam senkihez.Olyan volt mint amikor a tatám meghalt.
Gyász szalag volt a mellkasomnál.
Kibírtam hogy nem sírok.Pedig jól esett volna.De valamiért nem.
Helyette este rohamaim voltak.Hapardálás,sírógörcs.
Megőrülök.
Szenvedtem a temetés napjáig.Írtam dédmamámnak egy levelet amin naggyából ez állt:

                                 "Kedves Dédmama!

Nagyon sok mindenen keresztül mentél.Jó volt és rossz is.
A te kiskorodról az iskolában tanulunk, mikor átélted a világháborút, a forradalmat és még sok mindent.
Dédmamaként te voltál a legöregebb ember a családban.
Örömmel vetted a lányod,unokád,dédunokád és ük unokád születését.
Fájó szívvel, de azt gondolom, hogy szép kort megéltél, és jó életed volt.
Istenben hittel,mikor találtál anyukád temetésén egy medált, elraktad és máig ott volt veled az ima asztalnál.    (((EGYÉB)))
Mikor a kórházban feküdtél, azzal bíztattalak, hogy látni fogod a most nyáron megszülető 2.ükunokád.De nem fogod meglátni sajnos.
Elhunytál.Fájó szívvel emlékszünk rád.Mindörökké a szívünkben élsz!Szeretünk!"

Mikor mamám és még egy ember ezt olvasta, nagy sírásba kezdtek és átöleltek.
Könnyezni tudtam.Sírásomat visszatartottam.

A temetésen vagyunk.Eldöntöttem hogy megnézem dédmamám holttestét.
Lehet hogy nem kellett volna.
Az arca be volt lapulva,kerek és puffadt volt.Elkezdődött a bomlás.És teli volt vízzel szegénynek a teste.
Szörnyű látvány volt.De oda raktam a levelet és egy utolsó pillantást vetettem rá.

A pap beszél.Ez volt az a pillanat amikor majdnem elsírtam magam.
Nehéz fizikai munkát végzett és sok betegségben szenvedett egészen idáig.
A sírba rakták és eltemették.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sokszor sírok még dédmamám után.
Az életem romokban.A szomszédunk meghalt.Megint.EZT NEM HISZEM EL!!!
Már egy ideje nem látta senki.Valószínűleg leitta magát és kihűlt.
Előttem vitte el a halottas kocsi.Szörnyű.

Borzalmas ez a világ.

Karácsony van.Egy kazetta lejátszót adok a szüleimnek.A Szilveszter is mindjárt itt van.
Seoval leszek a Hooligans koncerten.Jó lesz.

1927.12.23 - 2015.12.23 ......Boldog születésnapod Dédmama(Üknagymama)!!!!!!!!!!!! :'(

Folytatjuk...

2015. november 28., szombat

~Insane~

10.Fejezet


Egy kincs aki éltet


Lassan itt a tél.Már csak pár nap és mindent beborít a vastag hótakaró.
Nemrég volt egy kis havazás reggel, kellemes volt rá ébredni, de nagyon gyorsan elolvadt.
2Héttel ezelőtt iskola látogatáson voltam, mégpedig egy Rendészeti iskolában.
Nagyon szép hely az egész és még a Kolesz is úgy néz ki mint egy Kínai házikó.
Seonak is szóltam hogy ide megyek, meséltem neki az iskoláról és ő is kedvet kapott és talán még át is jön ide.Csak szülei nem engedik mivel a kishúgát kéne reggel oviba vinni.
Koleszosok lennénk.Függetlenek.
Csak félek hogy nem vesznek fel a műtétem miatt.Jövőhéten megyünk sebészhez és ad egy igazolást hogy alkalmas vagyok rendőrnek HA alkalmas vagyok.

Elérkezett az a nap, mikor a rendelőbe megyek az orvoshoz.
Vártunk anyummal pár percet majd behívott minket Dr.Park.
Igazából nem ő műtőtt.Dr.Tom aki műtőtt és egy professzor már rég messze Svájcban dolgoznak.
Legalább is Dr.Tom. Ebben a redvás országban még az orvosok se kereshetnek jól.
Szerencsére minden rendben.Megnézte a Szelepet a fejemben és ekkor meglepődtem.
Nem működik.Ezek szerint vissza állt az agyvíz keringésem.De a kivétel nagyon kockázatos ezért nem sürgetik.De a Rendészeti szakot nagy lelkesedéssel fogom végig csinálni.Persze ha jól szereplek az Elbeszélgetésen.A jegyem az átlagos szintet érik el szóval nincs nagy gond velük de mostanában eléggé lusta vagyok.És ez az életem rovására megy.

Mostanában egyre több rohamom van.Földön fetrengve ölni akarok és kifárasztom magam.
Tegnap estére nem emlékszek csak arra hogy kapartam a falat és véresre haraptam a kezem.
Seo mondta hogy Szilveszterezzünk együtt.Lesz Hooligans koncert arra elmehetnénk és kibérelhetnénk egy Hotelt ahol piálunk meg cigizünk egyet.
Tokjó lesz.Gondolom sok ismerős lesz lent a Koncerten.

A rohamomban Seo is benne volt.Nem akarom hogy olyan legyen mint én.
Neki is hasonló rohamjai vannak.Nem tud leállni ameddig fájdalmat nem okoz magának.
Nem akarom hogy szenvedjen és ő se akarja.Nem fogom hagyni hogy őrült legyen mint én.
Nem akarom hogy ugyan olyan legyen mint én, nem akarom hogy megváltozzon.
Azt mondta hogy senki sem veszi figyelembe a problémáit.
Talán azért mert ők nem élik át ugyan ezt.Mézesmázos napjaikat élik míg mások szenvednek.
Seot egész életem alatt védeni fogom és boldoggá teszem.
Még egy nagy ígéretet is tettem neki. -Nem ölöm meg magam és örökre mellette leszek.
Elég nagy döntés volt.De Seo egy igaz barát és érte bármit megteszek, még ha az életembe is kerül.Akármibe!

Félek.Dédmamám kórházba került.Agyi infartusa volt amitől a nyelőcsöve félre csúszott és a szája is.
Alig hallom hogy mit mond.Néha jó állapotban van, néha pedig halálos állapotban.
Az orvosok volt amikor azt mondták hogy nincs sok hátra.Így hát bementem hozzá hogy még láthassam őt.
Ahogy meglátott könnyek futottak a szemében.Énis majdnem el sírtam magamat.Nem hittem volna hogy egy Dédi ennyit ér.A kis unoka öcsimnek meg az Ük nagymamája.Ez azért nagy tiszteletet érdemel.Dédmamám most Decemberben töltené a 88 évet.
2.jára is bementem hozzá de ekkor alig szólt hozzánk.Elmondtuk neki hogy unokaöcsémnek akit az előbb említettem lehetőleg kishúga lesz.De nem válaszolt semmit.
Alig érzékelte a külvilágot.Megijedtem.

Ma reggel felkelek, anyumék bent voltak nála és egészen jó állapotban volt,Most is elmondták neki hogy még egy családtagunk lesz és most már felfogta.Sírt ahogy tudott az örömtől.
-Tlé..em én? -Kérdezni próbált mamám mire csak ezt válaszoltam.
Biztosan túl éled, erős vagy!
Persze nem sok az esélye....de a legjobbra gondolok!Nem fogom hagyni hogy meghaljon!
Átélte a 2.Világháborút is.
Erről jut eszembe, amikor ketten voltunk Dédmamámmal mesélte könnyes szemekkel, hogy amikor az anyukája temetése volt, hazafele jövet a temetőben talált egy ezüst medált.
Még mindig ott lóg az ima asztal felett.Most nem tudom hogy hogy hívhatják azt a helyet.

Szóval Dédmamám.Nem halhatsz meg!Mindenki szeret téged és számítunk rád hogy meggyógyulsz!
Nem akarom hogy úgy végezd mint Tatám!Őt is nagyon szerettem de neki volt oka a halálra.
A sok cigaretta.Mondjuk neked is van Dédi, el vannak meszesedve az ereid és az agyi ereid is.
A kezed is be van dagadva.Mint két sörös üveg egyszerre.
Minél többször akarok hozzá bemenni hogy láthassam.Félek hogy...

Most mondja anyukám hogy megint rosszul lett.Fuldoklik.Pedig reggel olyan jól érezte magát.
Istenem...nemtudom mit tegyek.

Szóval most betegen élem a napjaimat.A fejem is fáj a hideg hatására.
Lehetséges hogy beteg leszek.

Folytatjuk...

2015. október 26., hétfő

Con

9.Fejezet

Utálom Min-t


Facebookon van egy oldal amit én üzemeltetek "Öngyilkossági gondolatok" néven, amit arra a célra használok, hogy a depressziós embereken segítsek ahogy tudok.
Az oldalra ráírt egy bizonyos Gladriel nevű lány akivel kis idő múlva összeismerkedtem.
Megismertük egymást, itt lakik a szomszéd városban és megbeszéltük, hogy találkozunk.
Ő is depressziós.Mint én.
Megkérdeztem tőle hogyha megcsókolnám akkor mit tenne?-Vissza csókolna.
Aztán ő kérezte meg, hogy ha megkérné, hogy járjunk mit válaszolnék.Igent mondtam.
Akkor ennyi erővel már járhatnánk is nem?
De nem járunk.Csak tetszünk egymásnak.Majd amikor találkozunk kiderül minden.

Felmentem YoonGival Budapestre a MondoCon fesztiválra ahol ezt a maszkot hordtam:

Végre szabadnak érezhettem magam, ingyen öleléseket kaptam-Az ingyen alatt azt értem hogy nekem ugrottak és ölelgettek.
Fényképet kértem tőlem, sokat sétáltunk és vettem is egy Katanát.
Ami életlen....
3Napot voltunk fent, a 3.nap vasárnap hazajövök és találkoztam Seoval.
Beszélgettünk, sétáltunk, majd mire hazaértem az az üzenet várt Gladrieltől hogy meg akar halni.
Kérdezgettem tőle hogy miért?De nem válaszolt...
Megkérdezte hogy hogy szeretem őt?Barátilag vagy szerelmileg?
A válaszom erre a "Nemtudom, de az a lényeg hogy fontos vagy nekem" volt.
Ami nagyon nagy hiba volt.
Onnanstól kezdve nem ír vissza amit én írok neki.
Talán megsérthettem?Nem értem..
1 Hét után rám ír hogy ne öljem meg magam.
Mondtam neki hogy ez őt ne érdekelje ha vissza se ír..

Min meg egy rohadt rib@nc.
Mindig neki kell igazat adni.Lecseszte Yoongit a semmiért, egy félre értés volt,aztán én meg leb@sztam hogy ne hibáztasson senkit se ha nem tudja 100%ban hogy ő a tettes.
És elkezdi hogy őt nem érdekli....mondom a jó qrva anyádat.
Mit képzel magáról?Hogy ő itt a mindenség?
Egyszer megölöm.Biztosan.
Szerelemből lett utálat.



Folytatjuk...

2015. szeptember 24., csütörtök

Vérkapcsolat

8.Fejezet


A veszély lesz az életem


Este van.Vikivel beszélek.
Küldött a hasáról egy képet ahol majdnem látszik a...
Szóval igen, elképesztően boldog voltam.
De hirtelen átváltozott ez az egész egy rémálommá.
Bevallotta hogy megcsalt és hogy.....már..NEM SZŰZ!!!
Nem hiszem el....és nem rég volt.
Ezután elkezdett bunkózni és azt mondta, hogy utál.
De erősnek kell maradnom.A mentális betegsége miatt mondja ezt.Ezt jól tudom.Nem bírtam.Elküldtem neki az össze vágott kezem hogy végre felfogja hogy mennyire fontos nekem.
Ekkor nagyon megutált.
Sokáig nyűglődtünk, nem hitte el hogy nekem nagyon fontos.
A végén letiltott.
Nyomogattam a profilját de nem oldotta fel.
Sírni kezdtem.Ordítottam, szét vertem mindent amit a szobámban találtam majd erőteljes mozdulatokkal megvágtam magam.Begyógyszereztem magam.Seoval beszéltem közben.Ha ő nem lett volna ott akkor öngyilkos lettem volna.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

De ez mind a múlt.Megtanultam túl lépni és úgy gondolom, hogyha nem jön be a szerelem, akkor a veszélynek fogok élni.
Van egy kedvenc játékom aminek a neve nem más mint az Outlast.
Nem rég játszottam ki mind a két részét és úgy érzem hogy kalandra,félelemre és vérre, gyilkolásra várok.
Ezért legjobb barátommal Gerával elmentünk ahoz a helyhez amit Seo mutatott.
Egy elhagyatott iskola.Amit mostanra már építenek.
YoonGi is velünk tartott.
Bementem Gerával a suliba, YoonGi kívülről figyelte hogy jön e valaki.
Bedobtunk egy követ, nehogy úgy járjunk mint múltkor, hogy beriaszt.
Nem riasztott be.Felmentünk az emeletre és láttuk hogy nem lehet már felmenni a tetőre.A tervünk kudarcba fulladt.
Kamerázás közben YoonGi felhív hogy egy nő figyel minket és lefényképezett.Húzunk kifelé.
Szirénát hallottunk.Ekkor kétségbe estünk Gerával és veszettül kezdtünk le rohanni a lépcsőn.
Egyre hangosabban hallottuk a szirénát.Ugye nem értünk jönnek a rendőrök?
Kiértünk.Odakint egy férfi vár minket és azt mondja:

-Álljatok csak meg!Gyertek ide!

-H..hh.Gera, ne!Gyere fussunk!

Odafutottunk YoonGihoz de ő csak ült.Mondom húzzunk már el de mondta hogy kérjünk bocsánatot a nőtől és a férfitól.
Szóval odamentünk, megbocsájtottak, a fényképeket kitörölték.

Hát ez egy kurvára izgalmas kaland volt számunkra.


Erről jut eszembe.Seoval Holnap találkozóm van...


Folytatjuk...

2015. augusztus 16., vasárnap

Távkapcsolat

7.Fejezet


Megható kirándulás


Elérkezett az a nap, amikor elindultam a buszra mert ugyan is, bekerültem az EUsok közé mert valaki vissza vonta az ingyenes nyaralást Szerbiába és a Balatonra.

Örültem ennek hogy ingyen elmehetek.
Szóval, aludtam egyet az út alatt és zenét hallgattam.Mikor odaértünk egy kollégiumban szálltunk meg.
Egyszerű nap volt semmi érdekessel.Elérkezett az éj, a lakótársam YoonGi volt és egy másik haverom Eric.

Eric, első nap este csak úgy a semmiben elkezdett mondani valamit.Ami nagyon felkavart engem...
Gondolkoztam ezen a dolgon, hogy tényleg igaz?Vagy csak Eric találta ki?..Végül megtudtam hogy igaz..

Ekkor bementem a wcbe és elkezdtem vagdosni magam.
Eric és YoonGi próbálták betörni az ajtót de 45perc guggolás után kijöttem.Ők csak néztek, én befeküdtem az emeletes ágyba és elaludtam.
Másnap nagyon depis voltam.Nem beszéltem senkivel, nem ettem.
De próbáltam elfogadni.
Voltunk a Palicsi tónál és még sok más helyen.Igazából nem volt a legizgalmasabb.
Másnapra jobban megnyugodtam.Össze is barátkoztam a Szerbiaiakkal mert ők is velünk vannak.
Voltunk az állatkerben is ahol Seonak vettem pár Souvenirt hogy mindig emlékezzen rám.És mert öngyilkos akarok lenni.

Másnap elmentünk a Balatonra a Szerbiaiakkal.
Szar egy csillagos Hotelben szálltunk meg ahol rajtunk kívül csak cigányok voltak de qrva sokan, és még az a rohadt egy csillag is CELLUKSZAL VOLT FELRAGASZTVA!

Este YoonGival és egyik haverommal Zedel néztük ahogy a cigányok világítanak felfelé mert közben kameráztak vagy nemtudom.

Másnap hajókáztunk ahol összebarátköztam egy Szerb lánnyal, mármint eddig is a barátom volt de most közelebb kerültünk egymáshoz és... még annyit hogy Ericcel előző este csókolózott, de megmondta neki hogy nem lehet semmi se köztük.Nem értem miért.

Szóval a lány neve Viktória, szerintem szép neve van.Mindig együtt vagyunk és szemezgetünk.Énis el szoktam pirulni és ő is.Olyan aranyos!De nem tudom hogy bejöhetek e neki mert.. 1.A távolság 2.Meg nem érzem magam a legszebb fiúnak.

Aznap este, átjött egy Szerb lány Ramona, és megkérdezte, hogy ki tetszik nekem.

Meglepődtem mert szét volt terülve az ágyon és nem tudtam hogy mit mondjak.Kis idő után elmondtam neki,hogy Viktoria.

Mondta hogy "Oké" és zavarban volt,majd lelépett.
YoonGi kiderítette, hogy Viktoria kérte meg Ramonát, hogy kérdezzen meg engem, hogy tetszik e nekem Viki.

És még azt is mondta YoonGi, hogy Viktoria tanácsokat kér tőle,hogy jobban megismerjen.
Még az nap este átjött hozzám és YoonGihoz Viktoria, hogy tisztázzuk a kapcsolatunkat.
YoonGi volt a "Tolmács" mert nem nagyon mertünk egymáshoz szólni ilyen téren Viktoriával.
YoonGi megkérdezte Viktoriát, hogy tetszek e neki.Kis idő elteltével igent mondott, de benyitott a tanár mondva:
-Gyerekek, meg lett mondva, hogy 22óra után nem tartózkodhat lány fiú szobájában vagy fordítva!Ez komoly büntetésekkel járhat!A szerelmi szálakat megbeszélni ráér holnap is.Most aludjatok.

YoonGi most először hazudott mert azt mondta a tanárnak, hogy nincs itt semmi szerelmi téma.
YoonGival eldöntöttük hogy holnap jobban megismerkedem Viktoriával, megbeszéljük a kapcsolatunkat, és...megcsókolom.

Közben Zed átjött és aza hülye szórakozott, egyszer röhögött és máskor meg komolyan nézett.De ezt direkt csinálta! xD Hát nagyon hülye volt esküszöm.Régen nevettem ilyen jól.

És jut eszembe...előző este bevettem 7 darab gyógyszert, mert már megint nem jött össze valami.
Színfoltokat láttam és boldog voltam, aztán rosszul lettem de nem lett bajom.

Szóval akkor utolsó napon, Viktoria megkérdezi:

-Ki mellé ülsz buszon?
-...Melléd?

Ekkor elpirult.
Beszélgettünk és egyszer csak azt veszem észre, hogy a fejét a vállamra hajtja.Énis ráhajtottam a fejemet.

Fürödtünk egyet a Balatonban, YoonGi és Eric kibérelt egy vizibiciklit.
Viktoria rámnézett,le akart lökni de persze nem sikerült neki mert visszalöktem de megragadta a kezem és átölelve bele estünk a vízbe.Nagyon jó érzés volt.

Vissza értünk a buszra.
Mellé ültem.Próbáltam megkérdezni, hogy mi legyen a kapcsolatunkal, de nem ment.
15 Perc után megkérdeztem.Rámnézett, és azt mondta hogy igen..de a távolság a baj.És szerintem is.
Hozzám bújt, odanyujtottam a kezem,átkulcsoltuk az ujjainkat, és azt vettem észre hogy elkezdett sírni.Könnyek hullottak a kezemre, majdnem énis elkezdtem bőgni...
Egyszerűen sajnáltam magunkat, hogy szeretjük egymást és CSAK a távolság tart minket vissza ettől.
Elérkeztünk egy fagyizóhoz.
Nem ettem fagyit.Fent maradtam a buszon.
Mikor elundultunk, Viki nem ült mellém.Hátra ült.Nem értem miért.Talán beszélt YoonGival vagy Ramonával?...Aztán láttam hogy egyedül ül.

Aludtam egyet.Nagyon ki voltam akadva.
Arra keltem, hogy Viktoria mellém ül.
Nézem a tájat szomorúan, mikor a vállamra hajtja a fejét.
Majdnem elkezdtem sírni.

Mikor odaértünk a sulinkhoz, felálltam és néztem Vikit a buszon.Sokáig így álltunk.Néztük egymást,
Majd nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg.
Vissza ölelt és elkezdett sírni.
Meghatódtam.
Lementünk egy csoportképre, majd elmentem a cuccomért.
Egyedül álltam.Láttam, hogy mindenki búcsúzik és páran még sírnak is.

Viktoria csak a semmiből odarohan hozzám, megölel és sír...csak sír és sír..
Majdnem mindenki minket néz.
Vissza ölelem és az állam a fejére helyezem.
Mondta, hogy találkozzunk még.
Megígérem.Súgtam a fülébe.

YoonGi anyukája jött értünk, de Viktoriáék még maradnak mert később mennek egy másik kocsival.

-Maradsz ugye?..-Kérdezi zokogva Viktoria,
-Maradok.

Majd átkulcsoltuk a kezünket és bementünk egy terembe, mert kérdezte a tanár hogy ki szomjas?
Öntöttem egy kis Fantát neki.YoonGi szájbeszéddel próbál valamit mondani amit egyből megkértettem.Azt mondja hogy csókoljam meg.Kérdem YoonGitól szájbeszéddel.
-Ő is akarja?
Azt mondta YoonGi,hogy mondta neki Viktoria, hogy szeretné.

Gondolkoztam...majd mondom.

-Viki, gyere.

Kimentünk a folyósóra, ránéztem és ő is rám nézett félmosollyal.
Közeledtem az ajka felé majd átöleltük egymást.Megcsókoltam.
Csók után, néztük egymást, az orrunk hegye össze ért.

Felállt a padra, ugyanis magasabb vagyok hozzá képest.
-Szeretlek.-Mondtam neki.
Nem válaszolt.

-Most megijedtél igaz?-Mondja.
-Nem.

Én zsebre dugtam a kezem.Nézem őt és megcsókol szenvedélyesen.
Jön egy tanár aki éppen csak hogy észrevett.Viktoriával elkezdtünk röhögni, majd anyukám is jött.
Bemutattam neki Viktoriát és nagyon örült anyukám.
Viktoria azt mondta hogy kedves anyukám van.
Anyum észre vette hogy vágom magam.De nem szidott le.Csak annyit mondtam hogy rosszul éreztem magam.

Kimentünk az udvarra, beszélgettünk a többiekkel.
Futó versenyeztünk egyet Viktoriával és éppen cak hogy nyertem,nekem annyi nehézségem volt hogy egy ideig lépcsőn futottam mert nem fértünk el.

Megjött értük az autó.A kapuban mondta hogy:

-Csókolj meg.

Ránéztem és megcsókoltam.Viktoriának a 2 tanára észrevett minket és csak nevettünk.

Kimentünk az utcára, ahol mondta hogy csókoljam meg búcsúzóul de aztán meg gondolta magát mert nagy volt a tömeg.Megértem.Énis egy kicsit zavarban voltam.
Megöleltük egymást hosszadalmasan majd beült az autóba.

Elindultak és integettünk nekik.

Hazaérve egy jót aludtam.De írtam Viktoriának, hogy anyukám megengedte hogy a közel jövőben kimennyek hozzá Szerbiába.

Ezt írta:KOMOLYAN??? Uristen imádok anyukádat <3 :D Alig Várom <3 <3

Szóval most úgy érzem hogy boldog vagyok."Nem az a párkapcsolat amikor bármikor tudtok találkozni, hanem amikor távol vagytok és így is ki tartotok egymás mellett."

4-5 Év után úgy érzem hogy boldog vagyok.Nem tudom kimondani elégszer hogy:

Szeretlek Viki!!!!!!<3 <3 <3 <3 <3 <3



Folytatjuk...

2015. július 26., vasárnap

Strange day

6.Fejezet


Egy ijesztő nap...                  Horror Story

Amit láttunk, láttunk...


Izgatott vagyok.Szüleim megengedték, hogy megvegyem Őszi MondoConra egy Kaneki maszkot és egy fehér parókát a Tokyo Ghoul Animéből.

Egyik este nagyon unatkoztam,ezért ráírtam Seora, hogy van e kedve találkozni.
Meg tudtunk beszélni egy időpontot ami Vasárnapra esett.

Teltek az unalmas napok, míg a találkozás előtti napon eljött YoonGi itt aludni.
Volt egy játékom a The Eyes Horror Game amivel játszottunk,na meg persze Xbox 360on a GTA onlinet.Kicsit zavar, hogy mindent elsajátít magának.Van amikor meg se kérdi, hogy bekapcsolhatja e, pl. az xboxot.

Másnap este 7kor elkísértem YoonGit a buszra majd rögtön rohantam a megbeszélt helyhez, hogy találkozhassak Seoval.
Az volt a vicc, hogy másik játszótérre mentünk,de nem volt baj mert egymás mellett volt, szóval gyors el bicikliztem a másikra.
Ott volt Seo, először komor arccal nézett rám, majd felismert.
-Szia Jin!
-Szia!-Köszöntem vissza.
-Figyi..van egy elhagyatott iskola.Elmegyünk oda?De csak sötétedéskor lehet mert nem szabad beléni.Tudod veszélyes.

Belementem,szóval elmentünk ahoz az iskolához ahova tesóm járja az utolsó éveit.Mármint járta mert át kellett mennie másik suliba.Mivel ez már nagyon romos.

Tesómról jut eszembe...UTÁLOM MINDEGYIKET!!!Nem tudnak megcsinálni semmi maguktól!!!
Főleg a legfiatalabb!
Múltkor ott voltam a hintaágyon,ő meg az ajtónál és mondja, hogy csukjam be.Mondom bazdmeg te ott voltál nem tudtad volna becsukni?Ribanc...semmit se tud megcsinálni csak eszik és én csináljak mindent?!?

Szóval itt vagyunk az iskola előtt.Seoval jó pár percet beszélgettünk majd elterveztük, hogy bemegyünk a házba.Első utunk a bejárati ajtó volt.
Az külső ajtónak az ablaka be volt törve és így ki tudtuk nyitni.De a belső zárva volt.
Jövök kifele.

-Gyere,gyere!..

-Te jó ég!!!Seo..
-Mi-miaz!?
-Hallottad ezt?Valaki azt mondta hogy.. gyere gyere..te jó ég.
-Úram isten..

Elmentünk a hátóbejárathoz,ahol találtunk egy ajtót.Benyitottunk és volt ott egy akna,ledobtunk egy botot,nem volt mély.Tovább mentünk egy másik suliba lerakni a bicónkat.Nézem Seot az ablakban, arra gondolva,milyen vicces lenne ha egy alak elhúzná a függőnyt.
De,Seo hátamögül egy arc nézett rám az ablakban.
Úgy megijedtem.Seo nem is tudta hogy mi a bajom.
Elmondtam neki.Mindketten féltünk.Seo könnyezett...annyira félt.
Be kell valnom énis féltem de igazából, izgalmas!Szellemeket látunk meg minden szar!

Elmentünk a romos iskola egyik ablakához ahol benéztem.
Semmi nem volt ott csak lógó vezeték és lebomlott falak.
Majd leereszkedek és Seo felé fordulok.Beszélek hozzá mikor megszólal.
-ÚRISTEN GYERE FUSSUNK!
Nem értettem hogy miért de futottam azn nyomban.
Majd mikor el futottunk mondja hogy felkapcsolták a világítást.
Monom az lehetetlen!Nem volt lámpa a szobában csak vezetékek!
És nem is járnak abban az iskolában!
Visszamentem megnézni, hogy mi lehetett az,de hirtelen egy kislány árnyékát látom.

Berezeltünk.Mára ennyi volt.Tényleg léteznek szellemek?
Máskor újra eljövünk de ezúttal bemegyünk.
Egy izgalmas nap volt ez Seoval.

Folytatjuk...

2015. július 2., csütörtök

Év záró

5.Fejezet


Már nem vagyok szerelmes.

És nem is leszek...


Utolsó napjaink következtek a suliban.Végre.
Mindig azon gondolkozom,hogy mi lesz ha Középiskolás leszek?
Hova és milyen közösségbe kerülök?
Jobb lesz mint az Általános?Hát remélem.
Bementem Hétfőn suliba ahol el is felejtettem,hogy pár osztálytársammal be kell mutatnom pár akrobatikai mozdulatot.Szaltó félére gondolok.
Bementünk a tornaterembe,és elkezdődött a zene.
Az első szaltóm nem azt mondom hogy rossz volt,de lehetett volna jobb is.De az emberek tapsoltak.Csak azokat tapsolták meg akik jól csinálták a mutatványt.
Hát akkor úgy néz ki,hogy remekül megcsináltam azt a 3 szaltót.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Év záró a suliban

Elérkezett a tanévzárás.
Én fogtam a zászlót egész végig mert az egyik tanár azt mondta,hogy én milyen nagy vagyok,akkora mint a zászló háromnegyede.
Azt mondják hogy jól állt.Pedig kurvára nem.
Hazafele YehanGival mentem haza.Mostanában egész jó barátok lettünk.
Jót beszélgettünk így az utolsó sétánkon a tanév végén.

Elkezdődött a nyári szünet.
Mit mondjak róla...KURVA UNALMAS.
Unalmas?Igazából...van egy dolog,ami nagyon megváltoztatott.
Hogy is mondjam el...Gyűjtöm az erőt..hogy megtegyem.
Hogy megtegyem...Hogy...megöljem magam.
Igen,kész vagyok arra,hogy összeszedjem a bátorságom és megtegyem.Nem érdekel ez az elbaszott világ!Utálom a valóságot!És nem Min miatt!Utálom!Utálok mindenkit!Nem vagyok szerelmes belé!!!Hogy miért utálom?Mert...eldobott!Egy 18 éves pasiért akivel még SOHA nem találkozott!!
És ami még rosszabb...a kapcsolatuk már pedofilságnak számít....NEM KELL NEKEM ILYEN BARÁT SŐT...semilyen sem kell.
Illetve,csak YehanGira számíthatok ilyen térben.Tudjátok nem régiben volt 2 öngyilkossági kísérletem.Megvágtam magam és bementem a fürdőbe.
Szédültem...tiszta vér volt mindenem..de elállt a melegvíz.
"Megmentett"...az..a kibaszott hideg víz!!!A másik pedig...bevettem pár gyógyszert.De elájultam és nem haltam meg.
Gondolom észrevettétek,hogy káromkodok.Igen mert már nem érdekel semmi sem,ami a valósággal kapcsolatos szóval akár ezt az egész ficit is törölhetném.
De nem törlöm mert szép emlék lesz azok számára akiknek fontos voltam.
Mármint fontos voltam?Nevetséges.Nem fogok én hiányozni senkinek sem.
Azt akarom,hogy szenvedjenek.Egész végig mondtam nekik,hogy meg fogok halni mert nem fogom kibírni a műtétet.Mondhatni le se SZARJÁK.
Látni akarom majd a pofájukat amikor végig olvassák a ficimet és látják hogy MENNYIT SZENVEDTEM.Mind ezt..akkor olvassák amikor már halott vagyok.
Úgy gondoltam hogy megadom YehanGinak a jelszavam és elküldi mindenkinek,majd megnézik.
Ugyanis...YehanGi is öngyilkos akar lenni velem együtt...
Mi kivételek vagyunk.Volt halál közeli élményünk,de a többieknek nem.Ezért nem érzik át azt a fájdalmat amit mi éltünk át!
Szánalmas mindenki.Akit ismerek úgyértem.Kivéve YehanGi és Yooni.Mivel ő bátorított és ő is akarta,hogy ez a fici megvalósuljon.Neki köszönhetem hogy megismerhettem magamat.Leírni minden problémám,és tanulni belőle.Magyarul öngyilkosnak lenni.Úgy érzem jól döntök,leszarom más véleményét.Rendkívül önző lettem mostanság...Nem találkoztam senkivel se a nyári szünet alatt.
Mindenkit elfelejtettem.Főleg Min-t.
Ez a legeslegunalmasabb nyáriszünetem.
Meg...el is felejtettem valamit.Van egy lány,Rosa aki szintén öngyilkos lesz ha meghalok.
Fura...igaz már mondta többször,hogy nem szerelmes belém...de akkor miért vonzódik ennyire hozzám?
Mindenesetre.."lekoptattam" mert NEM akarok senkivel se beszélni soha...
Csak YehanGi az...aki megért.
Közben olvasom a ficimet...még az első évadot.És ledöbbentem.Hogy mik derülnek ki az emberről a neten...nem is tudtam hogy ilyeneket írtam.De hát..megkomolyodtam.12 évesről 14 évesre cseperedtem.
El sem hiszem..hogy telik az idő.....

Folytatjuk...

2015. március 19., csütörtök

2015.03.20

4.Fejezet


Nap fogyatkozás-Hónapok-Osztálykirándulás

Most komolyan?Napfogyatkozás?El sem hiszem!


Kis részlet a napfogyatkozásból.Izgatottan vártam a napfogyatkozás látványát,de persze heggedsztőlencsén keresztül.Eljött a nap amikor életemben először és talán utoljára látok napfogyatkozást.Belenéztem a lencsébe és csodálatos látvány fogadott.Láttam ahogy a nap eltakarja a holdat.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Pár hónap eltelt azóta.Lassan eljön a kirándulás napja amikor megyünk Szerbiába.
A nagy nap előtt Min rámírt,hogy:
-Hát..akkor jó utat :)!
Visszairtam.hogy köszönöm és mondta,hogy írjak ha tudok("ha tudok" mert nem biztos,hogy tudok mert külföldre megyek így a telefonszolgáltató letiltja a hívást).
Elérkezett a nap.
Láttam,hogy Min engem néz és a buszt,szerintem bánja,hogy nem jött.
Izgatottan vártam,hogy elinduljunk.
Elindultunk.
Velünk voltak a Székkútasiak is akiket nagyon furának tartok de szeretnék velük megismerkedni.
A legjobb haverom mellé ültem,örülök,hogy végre el tudom felejteni az itthoni gondjaimat és kicsit kirándulhassak/lazíthassak külföldön.
Odaértünk a határra.
Nagyon pisálnom kellett de nem tudtam pisálni mert amikor odaértünk Szerbiába minden hol fizetni kellett egy HUGYOZÁSÉRT!!!Komolyan???Még a dolgomat se végezhetem el?Hát hova süllyedünk.
  Kis idő múlva szabadon sétálhattunk és YoonGivel,Yehanggivel meg pár haverommal elmentünk a McDonald's ba.
Vettem egy shaket,majd lassacskán visszamentünk a buszra,most Szabadkán voltunk és megyünk a Palicsi tóhoz.
Ott víz mintát vettünk....sok uncsiság volt azt nem irom le mert untatna titeket(állatkertbe is mentünk ott)
Elmentünk a szállásra ahol végre tudtam pisálni egyet.
Volt egy bizonyos Beatrice nevű lány aki Székkútasi volt és mindig felkeltette a figyelmem.
Sokat sétáltunk minden nap,amior elérkezett a 3.nap átmentünk egy 4*-os szállodába.
Szerintem sokkal jobb volt az mint ez a 3*-os.
Amikor odaértünk volt ott egy Edwárd nevű fiú aki szintén Székkútasi volt.Sokszor nézett és megkérdezte a nevem.Majd mondta Beatrice előtt,hogy "Jin mostantól csak velem van.Jin ne értsd félre."
Beatrice rám nézett.Nagyon kínos helyzet volt,azt válaszoltam Beatricének,hogy:
-Ő NEM A PÁROM!!!!!
De csak tovább nézett a szép kék szemeivel.Kicsit elpirultam,majd lassan elment.
Este Edward kihívott egy kicsit beszélgetni a teraszra.
Mondta,hogy az apukája majdnem fel akasztotta magát és az annya ez miatt vált el tőle.
Megsajnáltam szegény Edwardot.Igazából bírom csak fura.Mintha meleg lenne de nem hiszem.
Csak máshogy viselkedik mint a többi fiú.Yehanggi úgy nevezte el,hogy Bimbaja!Mivel beszélt egy lányról és elkezdi,hogy olyan szőrös a bimbaja!(Bimbólya)Eltérve a viccről,
Késő este kiültem a patkára írni a naplómat,amikor elmegy mellettem Beatrice mondván:
-Jiin...ki van ott??Jin!
-Ő-mondom.-Szia Beatrice,ugye?
-Igen.
-Szép a neved.
-Köszönöm!-majd tovább megy.
Volt másnap egy sulidiszkó ahol kicsit leültem Beatricével beszélgetni.
A kirándulás végére értünk.
Reggel 9kor indultunk és este 22re értünk haza,közben megálltunk szuvenírt venni.
Hazamentem,kiborultam.El sem köszöntem Beatricétól.Facen mint ha le akart volna koptatni,nemtudom.
Elszívtam egy szál cigit..megvágtam magam,és nagy nehezen elaludtam.
Másnap reggel arra ébredek,hogy....tesóm beleesett a darálóba...nem viccelek.Tényleg beleesett..
De szerencsére egy Őr éppen leállította a darálót és tesóm kimászott.Nagyon megijedtem.
De jól van itthon és egészségesen csak a bokája fáj egy kicsit...4métert zuhant.
Másnap Seoval elmentünk egy kicsit az elhagyatott parkba és arról beszéltünk,hogy jó lenne egy búvóhely nekünk.Beszéltünk a Parkourról is és nagyon megtetszett ez a sport.
Jövőhéten elmegyünk keresni egy házat és a tetején más házakra fogunk ugrálni bármilyen veszélyesen is hangzik.
Szeretjük a veszélyt.~

Folytatjuk...

2015. január 28., szerda

Emo

3.Fejezet

Beteg napok

Egy átlagos sulis nap következett.
Nagyon rosszul voltam,mivel Min miatt..mármint szerelmi bánat miatt nem eszek sokat.
És az rátett egy lapáttam még,hogy Min ma nincs suliban.
Az első óránk tesi volt de nem tesiztem mivel nagyon rosszul voltam mind fizikailag s mind lelkileg.
Szóval a tanár hazaküldött.
Első dolgom volt,megkérdezni Min-t hogy miért nem volt ma suliba.
-Min,miért nem voltál ma suliban?Beteg vagy?
-Igen sajnos hasi folyadék gyulladásom van de semmi komoly csak fáj a hasam.
-Szegény..-
-Jin..amúgy te miért nem vagy suliban?Te is beteg vagy?
-Igen,rosszul lettem.
-Sajnálom..
Majd pár napig játszottunk egy játékon közösen amit mindketten szeretünk.
Nekem folyamat 1 hétig lázam volt szóval már 2 hete nem vagyok suliban,és Min se.
Elmentem a kórházba kivizsgálásra és elég elszomorító és durva leleteket kaptam.
Ezeket most nem részletezem.
Szóval hazajöttem,majd Min írt,hogy hogy-hogy nem voltam fennt skypeon.
Mondtam neki,hogy kórházban voltam.
Valamiért mostanában ahogy beteg lettem,eléggé ingerült vagyok.Minnel se szeretnék túl sokat beszélni valamiért,de úgy érzem,hogy jobban szeretem mint eddig.
Megőrülök..már lassan 4 éve lesz,hogy szerelmes vagyok belé...igen hihetetlen de még mindig bírom a strapát.De már nem sokáig.
YoonGi azt javasolta,hogy ha még mindig szeretem Min-t,akkor valljam be neki újra,meg hogy nem tudok nélküle élni.
A válaszom erre az volt,hogy ha megtudom..hogy 100%-ban szerelmes belém,akkor talán...újra megmondom.De szerintem majd 8.-ban mivel ez az év nagyon rosszul kezdődött...de nemtudom hogy hogyan fog befejeződni.
Mostanság túl sokat se alszok.Például pár nappal ezelőtt végig Animéztem az éjszakát.
Lehetséges,hogy ma se fogok aludni.Ki tudja.
Minnel is ellenségesebben beszélgetek ennek eredményéül.Igazából azért nem akarok vele beszélni,mert már fáj a viselkedésem.De Min nem haragszik.Nem értem.Egy átlagos ember már ilyenkor haragudna.
Seora ráírtam és azt mondta,hogy szerinte van esély.Ne adjam fel.De ezek közt megtudtam,hogy Minnek tényleg van pasija...
Kiborultam.
Folytatjuk...

2015. január 8., csütörtök

Szeretet

2.Fejezet


A boldogság éve...?

 Jó után,csak is rossz jöhet...


Szilveszter után vagyunk,ez nem olyan mint 2014-ben.A boldogság éve lehetne?
Rémísztően megváltozott minden.Talán..boldog lehetek?
Na nem húzom tovább a szót.Elmondom,hogy mik történtek így év elején.

2015.01.04.

Minéknél vagyunk.
Nagy csend uralkodik a szobában,nem értem hogy mi lehet.
-Szóval..milyen volt a szilvesztered?-Kérdezi Min.
-Átlagos.YoonGiéknál töltöttem.Neked?
-Ó..én itthon ültem,szüleimmel szilvesztereztünk.
-Értem.
A későbbiekben ettünk,ittunk,beszélgettünk és egész jól elvoltunk.Sokat nevettünk.
Majd haza kellett mennem.Épp ónos eső volt szóval nem volt egyszerű!
Másnap suli első napja..hát nem hiányzott...vagyis..bevallom picit igen,de csakis Min miatt.
Úgy érzem..hogy mellette kell lennem mindig,éreznem kell a jelenlétét.
Engem..nagyon aggaszt az,hogy elvileg van egy netes pasija ha így lehet nevezni.Mindig ez jár a fejemben.
Ezek unalmas egyszerű sulis napok voltak persze hóval,mert Karácsonykor nem havazott sajnos.
De..suli 3. és 4. napján valami egészen fura és egyben jó dolog történt.
Megkérdezte Min Chaten hogy miért vagyok ennyire lehangolt.
Elmondtam neki az igazságot.Persze azt nem hogy,miatta legfőképpen.
De...a sok haláleset miatt is vagyok ilyen.Sok szerettem halt meg mostanság.
Erre azt válaszolta,hogy mindenben mellettem áll és sosem fog elhagyni.Az "elhagyi" alatt azt értem hogy sosem hagy cserben.
Mondtam neki,hogy úgy megölelném és erre ő..
-Majd holnap megtudsz ölelni.
-..Öhm...komolyan megtennéd?
-Persze!
Nem nagyon hittem neki,de ez nagyon jól esett.Izgulok,hogy tényleg megteszi-e.
Neki is volta bajai amiket elmondott és nagyon megsajnáltam.Szomorú volt ezek a dolgok miatt.
Másnap suliban beszéltem a haverokkal,gondolom ezért nem jött ide.
Minden szünetben velem volt és valamiért mindig hozzám ért.
Nagyon jól esett.Vége lett a Töri órának.Van egy hely ahol egyedül tudok lenni szünet előtt.A kapu.
Oda mentem telefonozni,de mielőtt elővettem volna a telefont,megfordulok,meglátom Min-t és hirtelen átölel.Majd énis átkaroltam.
-Ne légy szomorú.
-Rendben...de te se.
Majd elengedtük egymást.
-Köszi.-Mondtam.
Rám mosolygott.Ott áltunk egymás mellett egész szünetben és néztük a semmit.Majd arrébb mentünk csúszálni egy kicsit a jégen.
A többi szünetben mindig odajött hozzám ami nagyon jól esett.
Mást hoz talán a 2015?Jobb lesz?
Kitudja.Talán..esetleg,lehetséges.
De mi ez?Seo azt mondja,hogy Min fülig szerelmes valakibe,és...azt mondja,hogy Min csak barátilag tekint rám...

Folytatjuk...